Frank Herbert 1965-ben jelentette meg sok éven keresztül írt monumentális sci-fi regényét a Dűnét. A történet megírásakor a hidegháborús idők jártak: az USA körül szerveződött nyugati szövetség állt szembe a Szovjetunió uralta keleti tömbbel. A Dűnében számtalan olyan elem mutatkozik meg, mely ennek a bizonyos kétpólusú világrendnek a leképeződése.

A kép forrása: latimes.com

Ott van mindjárt az alaphelyzet: adott egy haladó szellemű főúri ház bolygója az Atreides dinasztia alatt és adott egy elnyomó bolygó, militáns berendezkedéssel Vladimir Harkonnen diktatúrája alatt. Nem kell túl nagy történelmi tudás és képzelőerő, ahhoz, hogy a két marakodó birodalomba bele-lássuk a hidegháborús Egyesült Államokat és Szovjetuniót (túl az orosz eredetű Vladimir név említésén). Főleg úgy, hogy a rendezés is mindent megtesz a Harkonnenek démonizálásáért: mindenki katona minden fekete-fehér, az emberek vadak, a nőket elnyomják, állandóak a katonai felvonulások, a férfiak tar-kopaszak, félelmetesek és a vezetők bármit megtehetnek alárendeltjeikkel (akár azt is, hogy egy új kés kipróbálásáért öljenek meg egy embert). Minden azt sugalmazza, hogy ők a rosszak. A másik oldalon ott a sokkal felvilágosultabb Atreides-birodalom, ahol a nőket megbecsülik, az emberek tudnak mosolyogni és nem az elnyomás áll a politika középpontjában.

A két család harcát az első Dűne-részben a Harkonnenek nyerik, mert a császár őket támogatja elit-katonáival (ők a Sardaukarok, akiket "kölcsönad az Atreidesek kiirtásához). A második fejezetben azonban a nagy Harkonnen-támadást túlélő ifjú herceg, Paul (Timothée Chalamet) elszökik a vérengzés helyszínéről és édesanyjával, Jessicával együtt (Rebecca Ferguson) az Arrakis bolygón őshonos fremen néphez menekül. A fremenek Herbert regényében az araboknak felelnek meg leginkább: sivatagi etnikum, erős vallási kötődéssel, harciassággal, miközben övék a futurisztikus világ legfőbb kincs az olaj vagyis fűszer. Mert hogy az arab világ uralta kőolaj a regényben a fűszernek felel meg.

A kép forrása: gamesradar.com

Persze vannak felmerülő kérdések: például mit esznek a fremenek, ha az egész bolygó egyetlen hatalmas sivatag és a lakosság kihalt földalatti barlangokban él. Nincsenek búzamezők, nincsenek legelők, nincsenek jószágok. A másik, hogy mit esznek az 500 tonnás homokférgek, akiknek alsó hangon napi 300 kiló kaja kellene. Nincsenek fák, növények, egyéb állatok, nincs semmi. De ha ezeken túl is lépünk ott van a következő érdekesség: egy futurisztikus high-tech világban miért kardokkal harcolnak a hadseregek? Nyilván ezek azért nem logikai bukfencek, az alapsztori jól felépített és minden történetszál egymásból következő lépésekből tevődik össze. Paul beilleszkedik a fremenek közé, akik azt hiszik róla, hogy ő a Lisan al-Gaib vagy más néven Messiás. (Azt a gondolatot, hogy egyszer eljön hozzájuk a Messiás, a rejtélyes Bene Gesserit rend ülteti el a kultúrájukban, hogy könnyebben uralkodhasson felettük a császári impérium.) Mindenesetre Paul beilleszkedik a fremenek közé, kiállja próbáikat (mint a homokférgeken rodeózás a sivatagban) majd három támogatója segítségével a nép élére áll. A három támogató: édesanyja Jessica (a fremenek egyik Tisztelendő Anyja), a gyönyörű Chani (Zendaya) és Stilgar (Javier Bardem), aki az egyik törzsi vezetőként mindenkit Paul mellé állít.

Persze kiderülnek fontos titkok is például Paul és Jessica származásáról és a Bene Gesserit rendről is, mely sokkal nagyobb befolyással bír mint hinnénk. Fő céljuk a Kwisatz Haderach megtalálása, annak a személynek a maguk mellé állítása, aki "áthidal teret és időt". Egyik jelöltjük maga Paul, aki két genetikai vérvonal révén is különleges képességeket örököl. A különböző titkok, fordulatok és meglepetések misztikummal ruházzák fel és színesítik a Dűne történetfolyamát, mely alapvetően a második részben Paul Atreides felemelkedését és bosszúját mutatja be. Le akar számolni apja gyilkosaival, családja ősi riválisaival a Harkonnen családdal és annak ifjú bajnokával Feyd-Rauthával (Austin Butler). Valójában azonban a császári cím megszerzése Paul legfőbb célja, melyhez nagyon közel is kerül a film végére, de amelynek végső megszerzéséhez előbb még le kell győznie a nagy főrendi házakat is. Alighanem ez marad majd a harmadik részre.

A kép forrása: latestly.com

A Dűne által felvázolt világ egy jövőbeni közeg, mely a történelmi múltban gyökerezik és annak mintáit építi magába. A legerősebb konfliktus-szál a hidegháborús kétpólusú világrendre épül, az amerikai - szovjet nagyhatalmak harcaira. A második az elnyomott és a kőolaj "fogságában" lévő arab világból merítkezik, a fremen nép harcait megjelenítve a sivatagban a fűszerért (napjainkban az olajért). A harmadik utalás a vallási fanatizmusra vonatkozik, mely jellemzi napjainkat is: a széles tömegek a vallás útján könnyen fanatizálhatóak (a filmben ismét csak a fremeneknél bukkan fel, hogy egy képzelt messiásért bármire képesek lesznek). Negyedik helyre tenném a világhatalmak mögött (és mellett) rejtőző érdekköröket, melyek komoly befolyással bírtak Herbert korában és ma is a legfelsőbb döntéshozókra. A Dűnében ők az Űrliga emberei és a Bene Gesserit rend tagjai, napjainkban pedig bizonyos lobbi-körök a szuperhatalmak kormányainak holdudvarában.

A filmben folyamatosan hallható fremen nyelv eredete arab hangzású, bár vélhetőleg egy kitalált hablaty-nyelv lehet, gyakran komikus hangzással (többnyire amikor Stilgarként Javier Bardem használja a filmben). Bardem egyébként nagy alakítást nyújt, de a film legjobbja egyértelműen a főszerepben Timothée Chalamet.

Frank Herbert (1920-1986) egy kivételes regény-gyűjteményt alkotott meg 1965 és 1985 között, melynek első 6 történetét még ő maga írta meg (Dűne, A dűne messiása, A dűne gyermekei, A dűne istencsászára, A dűne eretnekei, A dűne Káptalanház). Ezekhez később még sok más regény készült, más íróktól. A végeredmény egy tényleg különleges fantázia-világ, melynek mélységeit még csak most fedezi fel a jelenkor.